A fácán (Phasianus colchicus) a madarak (Aves) osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe, ezen belül a fácánfélék(Phasianidae) családjába tartozó faj.
A fácán hímjét kakasnak, nőstényét tyúknak, fiataljait csirkéknek nevezzük. A nőivarú fiatalok a jércék.
A faj nevében szereplő colchicus jelző Kolkhisz vidékére utal, amely a Kaukázus környékén található és amely a fácán eredeti elterjedési területének nyugati végpontja volt.
Előfordulása
Eredeti hazája a Kaukázustól az Amurig húzódik. Európában a középkorban telepítették be és azóta nagy részén elterjedt. A görögök hozták be hazájukba a Kaukázus vidékéről, tőlük a rómaiak vették át udvaraik díszeként, majd telepítették a megszállt területekre tovább, Nyugat- és Északnyugat Európába, de még Angliában is.
Később, mint az egyik legfontosabb vadászható fajt sokfelé meghonosították szerte a Földön.
Észak-Amerikában 1857-ben telepítették be és mára az USA középnyugati és nyugati területein közönséges fajnak számít. Ez a faj Dél-Dakota állam címermadara és egyben az egyetlen címermadár az Egyesült Államokban amelyik nem őshonos faj, csak betelepített.
Betelepítették továbbá Ausztrália, Tasmania, az Ausztrália partjai mentén található Rottnest-sziget, Új-Zéland, a Hawaii-szigetek, Chile és Szent Ilona területére is.
Ezen kívül számos területen kísérleteztek még szerte a Földön, hogy meghonosítsák, de ezek sikertelenek voltak. Megpróbálták betelepíteni a Dominikai Köztársaság, a Bermuda-szigetek, Panama, Peru, a Pitcairn-szigetek, Tajvan, Tahiti, Mauritius, Alaszka, Madeira és Ciprus területére is.
A ligetes erdőket kedveli, a cserjések környékét, ahol nádas, sásos terület és ivóvíz található.
Alfajai
Több faj keveredett a telepítés során, de itt-ott a faji bélyegek még szembetűnnek.
- Phasianus colchicus alashanicus
- Phasianus colchicus bergii
- Phasianus colchicus bianchii
- Phasianus colchicus chrysomelas
- Phasianus colchicus colchicus
- Phasianus colchicus decollatus
- Phasianus colchicus edzinensis
- Phasianus colchicus elegans
- Phasianus colchicus europaeus
- Phasianus colchicus formosanus
- Phasianus colchicus hagenbecki
- Phasianus colchicus karpowi
- Phasianus colchicus kiangsuensis
- Phasianus colchicus mongolicus
- Phasianus colchicus pallasi
- Phasianus colchicus persicus
- Phasianus colchicus principalis
- Phasianus colchicus rothschildi
- Phasianus colchicus satschuensis
- Phasianus colchicus septentrionalis
- Phasianus colchicus shawii
- Phasianus colchicus sohokhotensis
- Phasianus colchicus strauchi
- Phasianus colchicus suehschanensis
- Phasianus colchicus takatsukasae
- Phasianus colchicus talischensis
- Phasianus colchicus tarimensis
- Phasianus colchicus torquatus
- Phasianus colchicus turcestanicus
- Phasianus colchicus vlangallii
- Phasianus colchicus zarudnyi
- Phasianus colchicus zerafschanicus
Megjelenése
Testhossza 53-89 centiméter, szárnyfesztávolsága 70-90 centiméter, testtömege 750-1700 gramm. A kakasok jellegzetessége a feltűnően hosszú, színes farok és a szem feletti fehér folt. A fácántyúkok színezete szerényebb a kakasokénál, tollazatuk fakó, nincs rikító színezetük.
Életmódja
Fácánpár
Gyommagvakkal és ízeltlábúakkal táplálkozik. Az éjjelt – különösen a havas teleken – szereti a fán tölteni, mert ott biztonságban érzi magát. Vadászok körében nagy volt már a múlt század elején is a kereslet a fácán iránt. A természetes szaporulat pótlására idővel kialakultak a fácán-tenyésztelepek, ahol már mesterségesen, fény- és hőforrásokkal biztosították a szükséges feltételeket.
Szaporodása
Erdőben vagy mezőgazdasági területeken, a talajra készíti fészkét. Fészekalja 12-18 tojásból áll, melyen 22-28 napig kotlik. A kikelt egyedek mintegy fele kilenchetes kora előtt elpusztul, a felnőttkorig pedig csupán a fácánok mintegy 30%-a jut el. A hároméves kort a fácánok alig 5%-a éri meg, teljes állománycsere ötévente következik be.[1]